Sokszor olvasom a facebookon, hogy a civilek háborognak az ellenzéki pártok tehetetlenségén, súlytalanságán, tutyimutyiságán. Legtöbbször jogosan, hisz alig hallatszik a hangjuk, vagy ha hallatszik is, elég lagymatag és sokak számára érthetetlen, bonyolult megfogalmazással adják elő. Sajnos a szónoki tűz, színvonal nagyon sokat esett. Mentségükre legyen mondva, hogy a megjelenésük igencsak korlátozott. A számukra elérhető médiumok nem jutnak el a szélesebb tömegekhez.
 A legtöbb civil szerveződés tiltakozik szinte minden ellen. Bajuk van a kormánnyal, a pártokkal, a többi civil szervezettel. Nem képesek összefogni, vagy beszélni egymással. Nem ismerős valahonnan? Szerveznének megmozdulást és várnak csatlakozókat. Ekkor persze mindenki különféle feltételeket próbál meghatározni, és a végén lesz egy kis csoportosulás, nulla vagy kis média megjelenéssel. Most is itt egy téma. A CÖF levelet írt minden EU képviselőnek amiben ilyeneket írnak, hogy ne ítélkezzen olyan ország fölött amit nem ismer, vagy magukra mint a civil társadalom többségére hivatkoznak. Egyetlen civil szervezetnek sem jutott eszébe, hogy fennhangon kikérje magának ezt a lekicsinyítő minősítést saját és más civilekkel. Mikor lesz már legalább egy nyamvadt petíció, amiben több száz szervezet és több ezer civil zárkózik el O.V. szabadcsapatától? Mikor lesz már olyan, hogy nem egymás izélgetésével, a civilek érdekeiért dolgozó szép számmal előforduló pártembereket is elítélő beírásokkal foglalkoznak? Most nem tízmillió miniszterelnök jelöltre van szükség, hanem legalább néhány millió egyetértő és együtt tenni tudó emberre. Ezért kellene végre küzdeni. 

 Azon gondolkodtam, hogy volt-e a történelemben olyan momentum, amikor a magyar emberek önállóan, felnőttként tudtak dönteni úgy, hogy nem mások mondták meg nekik mi a "neked jó" lépés? Talán 1848 márciusa, vagy 1956 október 23 után pár napig. Ezeket leverték mert ifjonti hévvel, az erőviszonyok és a világ hozzzáállásának ismerete nélkül akarták véghezvinni. Esetleg 1989 környékén de az elmúlt negyedszázad alatt, Ludassy Mária professzor könyvcímének ragozás változtatásával eljutottunk a "Felvilágosodástól az elsötétülésig".

Kezdjük a óvódánál. Az óvónéni megmondja mi a jó és rossz, mivel szabad játszani és hogyan. Igazságot tesz az összezördülők között az általa berögzült/tanult normák szerint. A tanító néni, az osztályfőnök és az igazgató is a berögzült szokásjoggal él. Otthon ugyanígy kapjuk a szüleink vélt/valós világnézeti szabályait. Óvnak mindentől ami árthat, és kioktatnak arról, mit nem szabad. A miértekre nem mindíg kapunk választ.
Évek múlásával szeretnénk valahová tartozni. Jön a vallás vagy a pártok, esetleg mindkettő. Ott újra megtudjuk mi a helyes, mit kell tennünk. Ha bajunk van, van hová fordulnunk, van kinek panaszkodnunk és van kit hibáztatnunk.Az élet minden területén kapunk utasításokat. Fűre lépni tilos, csendet kérünk, ne szemetelj, ne lopj, falragasz kihelyezése tilos, ne paráználkodj, csukd be az ajtót és sorolhatnánk. A reklámokban közlik velem mit miért vegyek meg, de azt, hogy szükségem van-e rá nem firtatják, mert szerintük el tudom dönteni, de vegyem meg. A politikusok ugyanezt a módszert alkalmazzák. Elmondják ezerszer, az intézkedések mennyire a mi érdekeinket szolgálják, de hogy szükségem van-e rá, ők sem kérdezik. A kommunikációjuk eleinte arról szól, hogy mi nem vagyunk elég hozzáértők ahhoz, hogy melyik étel egészséges, milyen mozgásra van szükségünk, mit érdemes megtanulnunk, milyen szakma a jó nekünk, hogyan tervezzünk családot stb. Elhitetik velünk, hogy mindezekkel ne foglalkozzunk hisz a szakemberek ezekhez jobban értenek. Tegyük úgy és azt ahogy ők tanácsolják, mert mégiscsak ők a szakemberek, értünk tanulták a módszereket éveken keresztül.
Megengedik a szabad pálinkafőzést mert alkoholistákat könnyebb irányítani mint gondolkodókat. Ezt becsomagolják nemzeti színekbe, hagyományokra hivatkozva. Ha valaki szólni mer, azokra rázúdítják a - "történelmi hagyományaink, nemzeti öntudatunk, idegenszívűség, vívmányok veszélyeztetése, miattuk bántanak minket a világban"- dörgedelmeket amit az agymosott sokaság mantráz, mint azt Galileivel is eretnek volt állítása miatt, miszerint forog a föld. Csendben, lopakodva szerveződik a zsarnokság. Az emberek pedig jobban szeretik a kényelmet mint a szabadságot. Üzemanyagot szabadon lehet kapni, lehet utazni. Ugyan a határellenőrzés óvatosan visszatér, de természetesen a mi védelmünk érdekében. Mondják. Bízunk bennük mert ők a szakemberek és jobban értenek hozzá. Jó, ha nem kell gondolkodni mit is akarunk, mert így van kire kenni a felelősséget, van kire mutogatni. Mint az oviban!

- No, végre lefőtt az első idei szilva is. Már választhatok. Van barack, cseresznye és már szilva is.
  Asszony! Hozod már azt a kurva poharat? - hallom a szomszédból.

Jó ez így nekünk?

                                                        (Forrás:Katona Andrea - viharzóna.blog.hu)

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata